Az appaloosa arámyéag vaskos ló, erős, jól formált lábakkal. Nyaka viszonylag hosszú, mellkasa szélés, teste tömör, fara túlságosan is fejlett. Sörénye és farka hagyományosan rövid és ritka. Az orrhát egyenes, az orr lekerekített, hosszúkás fülei széles homlokon ülnek. Az appaloosa két különleges ismertetőjegye a szemgolyó körül látható fehér ínhártya és az orrlyuk környékének márványos mintázata.

Marmagassága: 145-165 cm.

Szín: A foltos lovak mintázatában négy fő szín keveredik. Minden mintázatban fehér és sötö szín található ( a vöröstől a barnáig, illetve a rozsdabarnáig)
Párductarka (leopard): ágyékon és csípőtájékon sötét, tojásded foltok.
Hópehelyfoltos (snowflake): barna vagy fekete szőrszín néhány fehér pettye, főleg a csípőtájékon és a faron.
Sabrak (blankett): az első rész alapszíne a rozsda- vagy sötétbarna, a hátsó rész és az ágyék környéke fehér, tojásded vagy kerek sötét foltokkal megszórva.
Márcányozott (marble): barna vagy fekete alapszín, fehér szőrszálakkal és elmosódott körvonalú kerek vagy tojásded fehér foltokkal.

Jellem: Az appaloosa nagyon érzékeny, engedelmes, mozgékony és szívós ló. Az USA-ban sík- és ugratóversenyeken, valamint díjlovaglásoknál használják. Rendkívüli munkabírású, de szabadidőlóként is jól használható. Izmos testalkatát és biztos lépését sétalovaglások alkalmával értékelhetjük igazán. Mozgékonysága és gyorsasága miatt kitűnő westernló is.

A nez percé indiánok, akik Oregon állam északkeleti részén éltek, különösen sikeres részen éltek, különsen sikeres tenyésztők voltak. 1750-től foglalkoztak az appaloosak tenyésztésével. Azokat a méneket, amelyek elvárásaiknak nem megfelelő utódokat nemzettek, kiherélték, és azokat a kancákat, amelyek nem tűntk elég jónak, elcserélték. A küllem ugyan nagyon fontos volt, a nez percé indiánoknak azonban mindenekelött gyors és kitartó lovakra volt szükségük, amelyeket mind a háborúban, mind pedig a vadászatokon és a hétköznapi munkában is használni tudtak.

Amikor az amerikaiak elvették az indiánoktól a földjeiket, a fajta majdnem kipusztult. Hosszú ideig tartó ellenállás után a leigázott nez percéknek végig kellett nézniük, ahogy a földjeiket elkobozzák és nagy gondolal kitenyésztett lovaikat lemészárolják.

A XX. század elején az indián lovak néhány utódjának segítségével ismét elkezdődött az appaloosak tenyésztése. Idahoban megalakult az Appaloosa Club. Ma ismét több mint 400 ezer appaloosa él az Amerikai Egyesült Államokban.