Milyen követelményeket támasszunk a leendõ istállónk felé? Ne abból induljunk ki, hogy ami nekünk jó, az a lónak is optimális. A hõmérsékletnek bizonyos határok között nincs különösebb jelentõsége. A ló károsodás nélkül elviseli tartósan a fagypont alatti temperatúrát a szabadban, ha lehetõsége van szélárnyékba húzódnia. Istállónk legyen elsõsorban száraz, jól szellõztethetõ, de nem huzatos helyiség. Ennek a célnak nagyon jól megfelel, egy 3,5-4 m oldalhosszúságú négyzet alapterületû boksz, ahol az állat szabadon mozoghat.

Lehetõség szerint ne legyen lekötve! Ezzel nagyon sok sérülést, kötélbelépést, unalomból fakadó viselkedési problémákat tudunk megelõzni. Hasznos, ha a külvilág felé nyíló ajtó két részes, amibõl a felsõ részt napközben állandóan nyitva hagyhatjuk, így kielégítve lovunk természetes kíváncsiságát. Padozatnak a régebbi szakirodalmak döngölt agyagot, élire állított téglát javasolnak. Kétségtelen elõnyei mellett (jó hõszigetelõ-képesség, kevésbé terheli az ízületeket) én mégsem ajánlanám, mert nehezen tisztántartható, nedvszívó, állandósítja az ammóniával telített párát az istálló levegõjében, folyamatosan terhelve ezzel ez amúgy is érzékeny légzõszerveket. Nehezen fertõtleníthetõ volta pedig szinte lehetetlenné teszi a parazitáktól, egyéb kórokozóktól való mentesítést.

Véleményem szerint kellõ almolás esetén a betonpadozat minden téren kielégíti igényeinket. A boksz berendezése egy fali etetõcsészébõl (musli), esetleg ellenkezõ oldalon egy önitatóból, valamint az ápolás idejére szükséges lekötéshez való, falba épített karikákból álljon. Szénarácsot nem javaslok felszerelni, természetesebb, a nyak alakulására kedvezõbb hatású, ha a szénát a földrõl etetjük.