A helyes írányváltoztatás több segítségadás finom összejátéka, amely során a ló megfelelő mértékben meg is hajlik. A hajlítás a lónak lehetővé teszi, hogy a megfelelő nyomon haladjon még nagy iramban is. Ha a ló nem hajlik meg a fordulóban, mert a lovasa nem fordított figyelmet a helyes állításra, elég veszélyes szituációt eredményezhet nagy iramnál, a legrosszabb esetben bukáshoz is vezethet.

Ezért fontos, hogy a lovardában ne csak az általános iskolázással foglalkozzunk, hanem a terepre való felkészítéssel is; lovagoljunk a képzettségtől függően köröket minden jármódban és nagyságban mindaddig, amíg a lü a hátulsó lábakkal az elülső lábak patanyomába nem lép. Aligha lehetséges bármilyen más gyakorlattal a segítségadásokat jobbá és jobbá tenni, hogy minden egyes mozdulat jelentőségét növeljük.

Egy egyszerű gyakorlattal a lovas megállapíthatja, hogy a lova a testsúlysegítségekre megfelelően reagál e, vagy még fejlődnie kell ezen a téren. Egy körívet kell lovagolni (átmérője kb 6-10 méter), amely során a lovas kizárólag testsúlysegítségeket alkalmazhat. Ennek a fajta köríven való lovaglásnak természetesen még semmi köze a helyesen lovagolt ívhez, amely során a ló az ív mértékének megfelelően meghajlik. Az ív helyes lovaglása a legfontosabb gimnasztikai gyakorlatok közé tartozik.

Az említett gyakorlat célja a lovas segítségadásának finomítása, és hogy a ló ezt a segítséget elfogadja. A lovas lovagoljon lépésben hosszú száron, a patanyomon a pálya szélén. A lovas üljön egyenesen, mindkét ülőcsontját egyforma mértékben terhelve.
A lovas terhelje meg a belső ülőcsontját anélkül, hogy a felsőtestét is ebbe az irányba döntené. A felsőtest helyzete állandó maradjon, de ne legyen merev.
A ló érzékenységétől a súlypontáthelyezés intenzitálástól és korrektségétől függően a ló megpróbál a lovas súlypontja alá lépni, ami annyit jelent, hogy elkezd a pálya belseje felé fordulni. A lovas a súlypontáthelyezés intenzitásával tudja a forduló méretét befolyásolni.

Az ív lovaglásánál kezdetben megengedett - de semmiféleképpen nem a forduló segítségadásaként - szükség esetén egyszer-kétszer a szárakba belehúzni, hogy megmutassuk azt, hogy a kívánt irányba menjen a ló, ha a körön testsúlysegítséggel még nem érjük el a kívánt eredményt.

Fontos figyelni arra, hogy a lovas vállainak helyzete a ló vállaival azonos legyen. Ha a vállak elcsavarodnakelőre vagy hátra, az zavarja az egyenletes testsúlyáthelyezést, ami a szabályos körív lovaglásához elengedhetetlen. Ha a lovas belső válla például túlságosan hátul van, a ló külső válla rendszerint kiesik.

Ha a lovas meggyőződött róla, hogy a lova megbízhatóan befolyásolható testsúlysegítséggel, következő lépésként vegye fel sorba a lábszársegítségeket is. A belső láb körüli hajlításban, és megfelelő mértékű nyomással megakadályozza, hogy a ló fara kisodródjon.

Végül jön a szársegítség ennél a gyakorlatnál. Belső szárral a lovat a forduló irányába állítjuk. A ló nyakának íve a ló testének ívét kell, hogy kövesse. A külső szárat a hajlítás során a ló nyakára fektetjük.

Kezdetben mindkét szár használatára szükség lesz lehet annak érdekében, hogy hajlítás közben a lábszársegítségre ne siessen el a ló. Ideális esetben a ló hátulsó lábaival az elülsők patanyomát követi, amihez tulajdonképpen néhány gyakorlatra van szükség, mert egy olyan lovat, amellyel nem végeznek gimnasztikai gyakorlatokat, problémás lehet a meghajíltani egész testében.

A továbbiakban a lovasnak meg kell próbálnia korrekt teljes köröket lovagolni. A körök akkorák legyenek, amekkora a lovaspálya felébe belefér. A pálya két felén lévő körök a pálya közepén érintik egymást.

A segítségadásokat a körök váltánál is ellenőrizhetjük, ami a pálya közepén törénik. A lovas a testsúlyát a másik oldara áthelyezi, hogy kezet váltson, ami annyit jelent, hogy átmegy másik körre. Semmi esetre sem szabad, hogy a ló egyik kézről hirtelen átessen am ásikra. A lovas átállítja a lovat, azaz pl. a jobbra való hajlítás segítségadásait fokozatosan megszünteti, majd egyenesre állítja a lovat, és végül meghajlítja bal oldara. Az egyenesre állításnak nem szabad egy lóhossznyi szakasznál tovább tartania.