A western lovak (quarter horse, paint, appalossa) és a western lovaglásra alkalmas lovak higgadtsága és jólneveltsége nem csak a természetükből fakad, vagy kiképzésüktől függ. Ebben nagy része van a természetes tartásuknak is. A legtöbb western lovas a lovait nem egyszerű boxban tartja, mint azt általában lótartók teszik, hanem egy szabadabb tartásban. Erre nem csak a ló veleszületett tulajdonságai miatt van szükség, hanem figyelembe véve majdani elvárásunkat a western kiképzéskor lovainknak "lótársadalomban" kell élniük! Ez pozitívan hat a ló pszichéjére, őt erősebbé, nyugodtabbá teszi. Mivel a lovak hierarchiában élnek, köztük a harapás, lökdösődés, fenyegetés magától értetődő dolog, így biztosítják helyüket a rangsorban. A lovaknál a demokrácia ismeretlen fogalom! Ők kiszolgáltatják magukat ezeknek a "durvaságoknak" és tudják, a fajtájuktól mit várhatunk. Annak a lónak, aki a rangsorban magasabban áll és ezt a helyet a fogaival, patáival rendre fenntartja, elég az alacsonyabb rangsorú lovakra csak ránéznie. Miután a társai között élő ló a hierarchiában betöltött helyet konzekvensen megvédi alatta, felette tisztában van az erőviszonyokkal; az ilyen körülmények között élő lovak között az ember szerepe is könnyebben beilleszthető.

A kérdés: Hogyan tartsuk lovainkat?

Az állásos lótartásról a véleményem, hogy mind a ló, mind pedig az általa betöltött szerepe szerint egy idejétmúlt "tárolási forma", ami esetleg csak gazdasági okokból magyarázható. Mindenképp állandó felügyeletet igényelne, de ha még ez megoldható is, gondoljunk bele, mit jelenthet egy folyamatos mozgást igénylő állat számára, ha napi 10-12 órát nézi a falat bekötve. Németországban például törvény tiltja a ló kötött tartását. Szerencsére azonban az utóbbi években folyamatosan növekvő lótartási kedvünk eredményeképpen egyre több kifutóboxos istálló épül, ahol a lovak lényegesen jobban érzik magukat, mint elődeik, akik az ember saját hőkomfort-zónájának megfelelően kialakított magasabb hőmérsékletű, olykor nagy páratartalmú, fülledt istállóiban éltek.

A következőkben a félextenzív lótartást szeretném bemutatni olyan tenyésztő-lótartó társaink megszólaltatásával, akik maguk is ezt a tartási módot választották. Ideális esetben töltse a ló napjait a legelőn! Természetesen tudjuk, hogy ezt megoldani mindenki nem tudja, de ésszerű kompromisszumokkal ló létszámtól függően kisebb-nagyobb helyen megvalósítható egy, a ló természetes életkörülményeihez igazodó szabadabb tartás. Nálam a lovak 3000m2-es villanypásztorral biztosított karámban töltik napjaikat. Itt szabad bejárásuk van egy, az uralkodó széljárás ellenében épített nyitott ajtajú 80m2-es fa istállóba, ami kellően szigetelt annyira, hogy a kinti hőmérsékletnél 5-7 fokkal enyhébb hőmérsékletű. Az istálló egyterű, választó rudakkal felszerelt, megakadályozandó, hogy a lovak egymást kergessék. Padozata homok, amire magasan faforgáccsal almolunk, amit hetente cserélünk. Itt a lovak csak pihennek, nem esznek, mert az villongásokra adna okot, tehát csak akkor keresik fel, ha szárazabb enyhébb helyet keresnek. Abrakoláshoz egy féltetős fészert használunk, ahol mindenki a saját helyén megkötve eszik. Ezt a lovak viszonylag hamar megtanulják és etetéskor szorgalmasan állnak be a helyükre, hogy megkössük őket. Kötőféket csak ilyenkor viselnek, mert balesetvédelmi okokból nem célszerű napközben rajtuk tartani. Extrém példa, de szenvedett már ló gerinctörést, amikor patkolt hátsólábával a fülét akarta megvakarni. A szálastakarmányt alacsony szénázóból szinte a földről fogyasztják. Ivóvíz egész nap rendelkezésükre áll. A karámban kb.: 700m2-en, vastagon (20-30cm) faforgács van. Itt viszonylag mindig találnak száraz helyet hempergésre, fekvésre így nem különösebben sáros a szőrük. Ettől függetlenül van néhány magas vakarózó oszlop a számukra. A karámhoz tartozik egy kisebb legelő, amihez időszakonként villanypásztorral kapcsolható egy-egy plusz terület. Itt ugyan a tápanyag-szükségleti mennyiséget közel sem tudják legelni, de a folyamatos elfoglaltságot biztosítja. A rendszeres takarmány-adagon túl kiadott széna, takarmányszalma biztosítja, hogy a lovak szinte állandóan szálazhassanak. Szabadon járkálhatnak az egész területen. Az a néhány többletmunkát adó körülmény, gondolok itt az időjáráshoz alkalmazkodó megnőtt szőrzetre, esetlegesen sárban-hóban végzett munkánkra, elhanyagolható azzal szemben, amit pluszként kínál az ilyen tartásmód. Nincs úgynevezett istállógőz az esetleg felgyülemlett energiától. Az ekképpen tartott lovak között szinte ismeretlen fogalom a kólika, kiegyensúlyozottabb az idegrendszerük, amit a természeteshez hasonlító tartásmódban szereznek, ez mindenképpen könnyebb lovagolhatóságot, idomíthatóságot eredményez. A szabad tartásban élő lovak láthatóan, igen jól érzik magukat akár zúzmarás háttal, jégcsapoktól zörgő sörénnyel, farokkal, mégis száraz orrnyílásokkal és tiszta szemekkel. Bár minden lótartó szereti a lovát általános jó egészségben tudni, de van néhány testtáj, amire mindig jobban ügyelnénk, ilyenek a paták, szőrzet, tüdő.

Mik a legfontosabb állatorvosi szempontok a fél-rideg tartás esetén? Erről kérdezem Dr. Filipsz Istvánt az I.C.Ranchen.

Mielőtt a kérdésedre válaszolnék, hadd szóljak néhány szót magáról a tartásmódról, mivel mi magunk is a tenyészállataink számára ezt a természetszerű lótartási formát választottunk. A fél-rideg tartási mód azt jelenti, hogy a lovak nagy területen, szabadon vannak, de a takarmányozásukról (gyakran egyedi abrakolásukról is) mi magunk gondoskodunk, az állományt folyamatosan felügyeljük és a tenyészállatok esetén a párosítást is kézben tartjuk. Mint ezt a tartási formát hosszú évek óta gyakorló lótulajdonos és állatorvos, hadd javasoljam, hogy ilyen tartási módot csak az válasszon, akinek megfelelő terület (legelő) áll rendelkezésére, hogy például a zsúfoltság esetén a gyakori sérüléseket elkerülje. A terület nagysága ne csak a lovak számától függjön, hanem a terület adottságaitól is (pl. talaj minőségétől, domborzati viszonyaitól stb.?)!

Talán a legfontosabb irányelv, hogy biztosítsunk valamennyi állat számára széltől és csapadéktól védett, száraz helyet is. Ez állatorvosi szempontból azért fontos, mert ugyan gyakran tapasztaljuk, hogy a lovak bizonyos esetekben esőben, hóban sem keresnek fedett helyet, de ha a csapadék széllel (!) párosul, akkor a ló (főleg a csikó, amelyik napközben is sokat fekszik) pillanatok alatt átfázhat, akár kólikás is lehet. "A ló tudja, mi a jó neki", adjuk meg számára a választási lehetőségét! Azonban az ilyen tartási körülmények mellett is szükség van istállóra, ahol a lovakat az igazán szélsőséges körülmények esetén is el tudjuk helyezni. Az istálló jó szolgálatot tehet az ellési időszakban vagy az állatorvosi kezelések alatt.

Állatorvosi szempontból igen fontos, hogy a lovak karámjaiban vagy legelőin ne legyen semmi olyan, ami sérülést okozhat. Ezért mi magunk is nagyon odafigyelünk a kerítések, etetők stb. anyagára és kialakítására. Emellett rendszeresen bejárjuk a legelőket és a karámokat, hogy ha kell, azonnal kijavíthassuk azokat. Ha legelőn tartjuk lovainkat, figyelni kell arra, hogy ott ne legyen semmilyen mérgező vagy pl. allergizáló növény. Ehhez kérjük ki szakember tanácsát!

A szabadban való tartásnak igen sok kedvező hatása van a lovak egészségére. Az így tartott csikók edzettebbek, ellenállóbbak lesznek, mert szervezetük folyamatosan tud alkalmazkodni a külvilághoz, és ez erősíti immunrendszerüket is. Ha a takarmányozásuk is megfelelő, akkor lábszerkezetük is szabályosabb, stabilabb lehet. Állandó mozgás jótékony hatást gyakorol a légzőszervek fejlődésére. A fél-rideg tartás során igen ritka a kólika és ez a tartási mód a kancák nemi működését is serkenti.

Természetesen a szabadon tartott lovak esetében a szőrváltás követi az évszakot (nem úgy, mint istállózott lovaknál), így a szőrváltás időszakában nagy gondot kell fordítani a megfelelő takarmány-kiegészítésre (vitaminok, fehérje). Mi magunk folyamatosan és kiegyensúlyozottan alkalmazunk komplex vitamin és mikroelem-kiegészítést, ezért csak a tavaszi szőrváltásnál kell speciális lótápokkal "besegíteni". Tartós nagy hideg esetén mindig szükséges energiában gazdag takarmánnyal, például kukoricával kiegészíteni az abrakot. (A kukorica maximum az abrak 30%-a lehet!)

A Kiskőrös melletti Kaskantyún található Walter Ranchen közel 50 quarter horse él. Hogy miképpen? Erről kérdeztem Walter Andrást, egyesületünk tagját.

A ranch-hez 20 hektár legelő tartozik. Ezen belül 15 hektáron legelnek a kancák, vemhes kancák, csikók és heréltek. 5 hektárt pedig megosztottan használnak az I. és II. évjáratú méncsikók, valamint a fedezőmének. Az istállók nyitottak, bejáratukra télen átlátszó, vastag, hőszigetelő műanyag csíkok kerülnek. Az ajtónyílások kellően nagyok ahhoz, hogy egy-egy ló ne állhassa el az utat. Egyébként jó, ha tudjuk, hogy csak mínusz 10 fok körüli hőmérsékletnél igénylik az istállót. A legelésen túl állandóan hozzáférnek kiegészítő ballasztot adó szénához, amit alacsony etetőből esznek. Télen, amikor nem tudunk legeltetni a szálastakarmány 20%-a pillangós féle. Abrakot mindig etetünk, de évszakonként változó mennyiségűt, árpát, zabot, kukoricát roppantva. Télen etetünk takarmány-kiegészítőt, és mindig találnak ásványi sókkal dúsított nyalósót.

Nehéz munka ennyi lovat nap mint nap ellátni? Kérdeztem Móri Andreától, aki a Walter Ranch egyetlen lovásza.

Jóval könnyebb dolgom van, mint a hagyományos istállózott tartásban lenne. Úgy alakítottunk ki mindent, hogy a munkámat könnyítse, mivel egyedül látom el az összes lovat. Abrakoláshoz például be sem kell lépnem a karámba. A kiszolgáló útról etetek a következőképpen: a lovakat a saját helyükön kívülről megkötöm. Minden ló tudja a helyét! Ezt könnyen megtanulják: akiért be kell menni a karámba, az kimarad az abrakolásból. Legközelebb biztos elsőként fog odaállni. Az etetőcsészék abrakolás után lefordíthatóak, így nem áll meg bennük az esővíz, és elkerülhető, hogy télen esetleg jeges abrakot egyenek a lovak.

Hogyan oldottátok meg ennyi ló rendszeres itatását télen? Fordulok Walter Andráshoz.

Ez fontos kérdés! Megfelelő számú önitatók vannak felszerelve, amikben folyamatosan keringetett 8-12 fokos melegített víz cirkulál mindenhol. Így a lovak bármikor vízhez jutnak.