A lábbal adott segítségeket nem érti a ló automatikusan, hanem előbb meg kell tanítani rá. Megfelelő reakció esetén bátorító hangsegítséggel és dícsérettel a fiatal ló megtanulja a láb előrehajtó segítséget, vagy a combra való engedtetést.

A lábbal való segítségadás lehet elléptető vagy határoló. Mind a két láb egyidejűleg történő nyomása előrehajtó vagy hátraléptető segítséget jelent. Az egyik oldalon lévő nyomás oldalirányú elléptetést eredményez.

A határoló lábsegítség megakadályozza, hogy a ló eltérjen - mint pl. far kiesése - a patanyomról. A határoló lábsegítség javarészt passzív, és tulajdonképpen akkor alkalmazzuk, amikor nem a fal mentén dolgozik a lovas, és a ló fara kisodródik. Ekkor a lábsegítség a határoló szerepet tölti be.

A ló testét a lábsegítségek szempontjából három részre oszthajuk fel. A lovas lába alapesetben azon a területen van, ahol a láb nyomása oldalirányú elléptetést eredményez. Ez azt jelenti, hogy a láb nyomása ezen a területen egyébb segítségadásokkal egyetemben a lovat oldalra lépteti.

Ha a lovas a lábát alaphelyzetnél előrébb tartja, akkor az ott gyakorolt nyomás a ló elülső lábaira hat, ha pedig hátrébb tartja, akkor a hátulsó lábaira. A lovas így például más segítségekkel együtt alkalmazva végre tud hajtanu egy elee vagy egy hátulja körüli fordulatot.