Elkövetkezhet tehát az egyik leglényegesebb feladat, jövendõ kedvencünk kiválasztása. Leginkább különféle félvérek használatosak erre a célra, de véleményem szerint fajtától függetlenül a megfelelõ viselkedésû jószág megtalálása a legfontosabb dolog. Az állat szelíd, nyugodt, nem ijedõs, kényelmes, könnyen lovagolható legyen, mind a négy lábát kényszerítés nélkül hagyja felemelni. A vásárláshoz mindenképpen hívjunk segítségül hozzáértõértõ, lovastapasztalattal rendelkezõ ismerõst, hagyjunk bõven idõt a szemrevételezésre, hiszen hosszú távra választunk egy jövendõ családtagot.

Mik legyenek a kiválasztás további szempontjai? Elõször is az ivar. Hobbilónak vérmérséklete, kiszámíthatatlan természete miatt mén nem való. Ha nem szeretnénk a csikóneveléssel foglalkozni, valamint el szeretnénk kerülni a sárlási idõ alatt megváltozott viselkedéssel járó esetleges meglepetéseket, akkor legjobb, ha herélt mellett tesszük le a voksunkat. Aki úgy gondolja, hogy vállalja a fedeztetés teendõit, a megszületendõ csikóval való törõdés többletfeladatait, valamint számol azzal, hogy a kiscsikós kancával bizony nem lovagolhat úgy kedvére szabadon, mint elõtte, annak nyugodt szívvel ajánlható kanca. Ilyen esetben az eladott választási csikó árával a tartás költségei is lényegesen csökkenthetõk. Figyelembe kell venni, hogy testnagyságunknak megfelelõ méretû legyen az állat, ez lényegesen megkönnyíti terepen az egyensúlyban, elengedetten történõ harmonikus mozgást.

Kor tekintetében a négyévesnél idõsebb, már belovagolt jószág kívánatos. Állatorvos segítségét célszerû igénybevenni annak megállapítására, hogy valóban csak teljesen egészséges, fertõzõ betegségektõl, sántaságtól, veleszületett és szerzett hibáktól mentes ló kerüljön megvásárlásra. Fontos megtekinteni az állatot különbözõ mozgásnemekben. Különösen ügetés közben célszerû oldalról, szembõl, hátulról szemrevételeznünk a mozgását, így deríthetjük fel az esetleges hiányosságokat. Törekedjünk a nyereg alatti kipróbálásra is, hogy megtudjuk, hogyan engedelmeskedik utasításainknak. Ha aztán az üzlet létrejött, ne feledkezzünk meg a tulajdonjogot bizonyító marhalevelet nevünkre átíratni, valamint, ha van, a származási lapot és az oltási bizonyítványt elkérni. Tájékozódjunk az elõzõ tartási helyén történõ takarmányozásáról, hogy elkerüljük az esetleges hirtelen táplálékváltással járó problémákat.