A mustang kis termetű és vaskos ló. Elülső része nem különösebben jellegzetes. A nyak rövid és elég mélyen ülő, a mar nem túl erősen formált, a háta meglehetősen rövid, és a fara erősen csapott. A lábak szrazak és szívósak, a fekete szaruból épült paták szilárdak. A mustang feje kicsi és szépen formált, szemei kifejezőek, az orr vonala egyenes. A régi vágású mustangok sokkal kevésbe vonzó, nehéz fejű lovak voltak.

Magassága: 135-155 cm.

Szín: Szárazási területüktől függően különböző színek fordulnak elő, gyakori a fakó, a sötétszürke és a pej. A farok, a sörény és a lábak leggyakrabban feketék.

Jellemvonások: Mivel gyors, erős és rendkívül alkalmazkodóképes, a mustangnak sikerült a nagyon száraz és hegyes vidékeken fennmaradnia. Kevés vízre van szüksége, és jól viseli a hosszan tartó hőséget, de a nagy hideget is. Kitartása és biztos mozgása miatt ideális terepló, az összes lófajta közül a legalkalmasabb a jószágőrzésre.

A hatvanas években egy amerikai újságírónő tanúsított különleges érdeklődést a vadon élő mustangok iránt. Felfedezte, hogy módszeresen irtották őket, és figyelmeztette a nyilvánosságot.

"Fogadjatok örökbe egy mustangot" jelszóval az amerikai kormány elindított egy programot a mustangok védelmére. Ennek az lett a következménye, hogy a vadlovak befogását mindenkinek engedélyezték, és számuk még inkább csökkent.

Azóta számos egyesület alakutl a mustangok viselkedésének kutatására és az állatok védelmére. Megalapították a fajta standardját, és védetté nyilvánították. Állatvédők megpróbálják elérni, hogy a mintegy negyvenezer még vadon élő mustangot áttelepítsék Amerika nyugati tájainak természetvédelmi körzeteibe, az Idaho és a Kalifornia közötti területre.

A mustangok a legférreesőbb vidékekre húzódtak vissza: a hegyekbe és a kiszáradt síkságokra. Táplálékuk főleg cserjékből, esetenként akár tüskés bozótfélékből áll.