Közel száz ló és lovas érkezett a hegyek között megbújó faluba, hogy tudásukat összemérjék. Példamutatónak nevezhető az összefogás és szervezés, amivel a magyar lovasok megjelentek. A szombati megnyitón közel húsz lovas vonult be a csarnokba egységes narancssárga ingben, hátukon a felirat: "Hungarian Westernrider Team". A Nagy Csapat - gonolhatták a lelkes magyar nézőtábor tagjai, akik közül sokan szintén büszkén viselték a hovatartozásukat messziről hirdető egyeninget. (Viselése alól "felmentést" csak a pleasure szám adott, hiszen ott a lovas megjelenése is befolyásulhatja a pontozást.)

A rajthoz álló magyarok nem kis reménnyel indulhattak, hiszen idén több versenyszámban bizonyítottak nemzetközi porondon is. Az első nap után azonban kezdett bizonyossá válni, hogy a csehekben komoly ellenfélre akadtak, akiket a hazai pálya előnye is segített. Sajnos néhány, nálunk egyenlőre kevésbé ismert számban (western riding, superhorse), nem állt magyar versenyző rajthoz, így a csehek az ezekben elért győzelmükkel is előnyt tudtak szerezni a pontversenyben. 

Amíg a szlovák és osztrák lovasok nem hallhatták a himnuszukat, és a legyeleké is csak egyszer hangzott el, a magyaroké háromszor is megszólalt. A három győzelmet Csölle Ágnes, Kastély Attila, valamint a Silverado Crazy Cowboy Club egyik team penning csapata szerezte hazánknak.

Jó csapat, ló, stratégia
A másodszor felcsendülő magyar Himnusz a Silverado Crazy Cowboy Club lovasainak, Szalontai Zoltánnak. Oláh Krisztiánnak és anton Dieternek szólt, akik team penningben utasították maguk mögé a többi ország csapatait. Ráadásul Silverado nem is egy, hanem két csapattal indult - a másik team az ötödik helyen végezett - .

Bizakodva, de nem minden aggadalom nélkül indultak a Silverado team penning csapatai Celadnába. A bizakodásra az adott okot, hogy Silveradoban egész évben rendelkezésre áll a marhaterelés gyakorlásához szükséges infrastruktúra, valamint az, hogy a Club tagjai az idei évadban mindig helyezéssel tértek haza.

Némi aggodalmat szült, hogy az egyik csapat kevésbé volt összeszokott, emellett az egyik - Silveradoba alig egy hónapja érkezett - lovat időszűke miatt nem lehetett teljesen felkészíteni a marhamunkára. A sikeres játéknak három elemi feltétele van: a jól idomított, marhamunkára alkalmas és kiképzett ló, az összeszokott csapat, valamint a jól meghatározott, mindig az adott versenyviszonyokhoz igazított stratégia - ezekből kettőt az egyik csapatnak nélkülözni volt kénytelen. A három tényező megléte esetén már eséllyel lehet nekivágni az alig 90 másodperces számnak.

Miért kellene 90 másodperc erejéig stratégiát alkotni? - kérdezhetnénk. Hisz a recept pofonegyszerű: adott 30 (de legalább 12) 150-250 kg közötti boci, amelyek közül - a bírok által megnevezett - hármat le kell választani, majd a pálya túloldalán lévő kisebb karámba terelni úgy, hogy a csorda maradéka ne jöjjön át a felezővonalon. Első olvasatra semmi különleges nincs benne, hiszen a borjak arra mennek. amerre terelik őket - hihetnénk. A gyakorlat már egész mást mutat: vagy idő elött megriadnak, s annyi felé szaladnak, ahányan vannak, vagy - a lovat már látott jószágok - szinte tudomást sem vesznek a lovakról és lovasokról. Tán ez a gyakoribb, egyszersmind kritikusabb helyzet. A bocikat ugyanis szigorúan tilos fizikailag ösztökélni, sem a ló, sem a lovas nem érhet a terelt állathoz: azt a versenyszabályzat -méltányolható módon - szigorúan tiltja.

Kitűnik, hogy a lovak felkészültsége nem mellékes: rendelkezniük kell a terelő hajlammal, alkalmasnak kell lenniük rövid és gyors fordulásokra, valamint villámsebes, de rövid sprintekre és stoppokra is. Hatékony stratégia csak ilyen lovakra lehet alapozható.

A Silverados színekben induló első csapatból - Szalontai Zoltán (O'Bajan Broncoval), Oláh Krisztián (Omarral) és Anton Dieter (Mandulával) - két ember válogatott, egy védte a félpályát, azaz arra vigyázott, hogy a már leválasztott borjak vissza ne térjenek a felező túloldalán maradtakhoz.
A másik - ötödik helyezett - Silverado team, Juhász Anita (Stetsonnal), Csányi Edina (Cross 1-el), és Hommer Tibor (Taco Sailorral) biztonsági stratégiát alkalmazott: közülük csak egy ember válogatott, egy a félpályára, míg a harmadik társuk a leválasztott borjakra ügyelt.

A lovasok és a felkészült, felkészített lova eredményessége visszaigazolta a team penning hármas aranyszabályát: nem kell más, mint szakszeráen idomított ló, összeszokott csapat és egy, mindig az adott versenyviszonyokhoz igazított startégia.