A síksági indián élete nem könnyű. Nemzedékek tapasztalata ezért jól elhatárolt feladatokkal munkamegosztást alakított ki férfi és nő között.

Az első fehér utazók döbbenten számolnak be az indián nők nehéz munkájáról: hogyan hordják a vizet, a tűzifát, főznek, gyereket nevelnek, készítik a bőröket, hímeznek, táborbontáskor ők szedik le a bőrből készült sátrat a sátortartó rudakról, ők málházzák fel a lovakat, vezetik azokat az úton, táborveréskor az ő dolguk a tipi felállítása, berendezése is, aztán kezdődik minden elölről. Az indián férfi ezzel szemben nem tesz mást, csak pipázik, történeteket mesél a barátainak, szertartásoknál segédkezik, harcol, vadászik, vagyis a kedvteléseinek él. Csakhogy a harc és a vadászat nem szórakozás, hanem kötelesség, kimerítő munka, hiszen családja, törzse sorsa függ attól, milyen szerencsével tudja becserkészni a bölényt, őzet, antilopot. Gyakran egész nap követi a nyomot, míg sikerül valamit puskavégre kapni. Ezzel a dolga még nem ér véget, mert az elejtett állatot meg is kell nyúzni, feldarabolni, felrakni a lóra, önmaga és népe veszélyeztetése nélkül kell visszajutnia a faluba.

De nem kötheti le figyelmét asszonymunkával, hiszen bármikor támadás érheti a tábort. Nem cipelhet lován nehéz csomagokat a falu költöztetésekor, hiszen bármelyik domb mögül előronthat egy ellenséges harci csapat, és meg kell védenie asszonyát, gyerekeit.

A négy hegy szent köre határozza meg a férfi életét is: Amíg a gyermekkor hegyén vezet utad, életed könnyű és gondtalan. Talán még járni sem tudsz, amikor anyád már felültet maga elé a nyeregbe, hogy tanuld a szelíd kanca hintázó lépéseinek ritmusát. Megeshet, hogy lovagolni hamarabb megtanulsz, mint járni, mert hozzákötnek egyik öreg málháslovatok nyergéhez. Tudják, hogy ennek az állatnak kiszámítható a viselkedése, nem vadul meg minden hirtelen zajtól, mozdulattól. Kötőféken vezetik, neked nem kell az irányítással bajlódnod.

Mikor nagyobb leszel, apád ajándékoz neked egy lovat, amelyen kedvedre száguldozhatsz a tábor körüli dombokon. Legkedvesebb játékod neked is a veled egykorú fiúkkal és lányokkal együtt a felnőttek életének utánzása. A játéksátrakban egy-egy kiválasztott leánykával mint férj-feleség éltek. Vadászni jársz a többi fiúval. Mind messzebb mentek a játéktábortól, "őzet", "antilopot", hoztok haza, "családotoknak". Máskor bölényvadászatot játszotok. Néhány fiú és leány lesz a bölény. A legelésző csordát - úgy mint a felnőttek - megpróbáljátok bekeríteni. Olykor a "bölények" gyorsabbak nálatok, és messzire elmenekülnek előletek. Máskor a "bölénybika" a szarvként maga előtt tartott tüskés ággal rácsap az óvatlan vadászra, akinek össze kell esnie, mintha bölény öklelte volna fel. A "sebesültet" társai gyorsan beviszik a faluba, és "felesége" keserves hangon siratni kezdi. Gyógyulása érdekében a varázslót játszó fiú izzasztókunyhó-szertartást rendez. Csörgővel, énekszóval próbálja visszavarázsolni a szerencsétlenül járt egészségét. Minden esetben eredménnyel.

Amikor nagyobb csoportok táboroznak együtt, nem szokatlan jelenség, hogy két játékfalut is felállítotok, és a két "törzs" férfiai harcba keverednek egymással. Az egyik faluban a fiúk harci vállalkozást szerveznek, és rátámadnak az "ellenséges" törzs táborára. A megtámadott falu leányai hangos kiáltozással kezdenek menekülni , míg a fiúk tompa végű lándzsáikkal és nyilaikkal próbálják visszaverni a támadókat.

Aki "sebet kap" és összeesik, arra a szembenálló csapat tagjai egy emberként rontanak rá, hogy testét puszta kézzel, vagy kézben tartott tárggyal - íjjal, lándzsával, korbáccsal - megérintsék, ahogy mondják: ütést számoljanak. Apáitok szokásai szerint egy ellenségen egymás után három harcos számolhat ütést, ezek közül az első a legértékesebb.

Ha a harci vállalkozás tagjainak sikerül a falut elfoglalniuk, minden ennivalót, amit ott találnak megehetnek, de elvinniük belőle nem szabad. Csata után az "életben maradottak" elmesélik tetteiket, mindenki elmondja, hány első, második, vagy harmadik ütést számolt az ellenséges harcosokon.

Amikor már hat-hét tél elmúlik feletted, nem játszol többé a lányokkal. Sőt, lenézitek azokat a fiúkat, akik még mindig a lányokkal "papás-mamáskodnak". Ti, "nagyok" egyre többször játszotok harcosat, így tanulva meg a mozdulatokat, amelyekkel felnőtt harcosként győzitek majd le ellenségeiteket. Ekkortájt ajándékoz meg nagybátyád íjjal és nyílvesszőkkel. Ezek már igazi vadászeszközök.

Eddig a tábor körüli dombokon röpködő pillangókon, szitakötőkön gyakoroltad a nyíllövést, ezentúl a patakokat és folyókat övező bozótosban apró madarakra, kisebb állatokra.

Ha unokatestvéreiddel jó viszonyban vagy, időnként megengedik, hogy elkísérd őket nyúlvadászatra. Erre a tábortól messzebb kerül sor, ezért különösen izgalmas, amikor két-három idősebb fiú társaságában nekivágtok a végtelen dombvidéknek. Ha a vadászat sikeres, hazafelé te cipelheted az elejtett nyulat, madarakat.

Amikor nem mentek vadászni, elkészítitek a karikajátékhoz szükséges eszközöket. Máskor pedig birkózóversenyt rendeztek. Gáncsolni, vagy az ellenfelet fellökni nem szabad, sőt neked sem tanácsos felemelni egyik lábadat sem, mert akkor vesztesnek nyilvánítanak. A győzelemhez elegendő, ha a veled szembenálló fiút egyensúlyából kimozdítod, vagy derékban annyira hátrahajlítod, hogy eldőljön.

Néha arra is sor kerülhet, hogy valamelyik szövetséges törzzsel egymás közelében táboroztok. Ilyenkor a férfiak kedvenc szórakozása a "rugdosó" játék. A két törzs férfitagjai kivonulnak a táborok közötti üres területre, és elkezdik egymást rugdosni. Nincs meghatározva, hogy egy-egy oldalon hány ember vehet részt a játékban, sőt az sem, hogy az ellenfelet melyik testrészén milyen erősen lehet megrúgni. Az egyetlen szabály, hogy ha gyerek létedre azt látod, nálad jóval termetesebb és erősebb ellenfél közeledik feléd, leguggolhatsz, mert ülő vagy guggoló játékost nem szabad megrúgni. Ha észreveszik, hogy túl gyakran ülsz le, gyávának neveznek. Ennél nagyobb szégyen nincs is egy indián számára.

Mikor már nyolc-tíz tél elmúlt fölötted, rád hárul az a feladat, hogy reggelente, még napfelkelte előtt, a család lovait a tábor körüli dombokról összetereld, és lehajtsd a patakra itatni.

Előfordulhat, hogy gyanús nyomokat veszel észre, s egy-két lovat nem találsz meg. Ilyenkor rögtön hajtsd be a megmaradt állatokat a táborba és riaszd a harcosokat. Arra is sor kerülhet, hogy az ellenséges törzs harcosai rád támadnak. Ilyenkor kötelességed akár életed árán is tudtára adni a falu lakóinak, hogy életüket veszély fenyegeti.

De ha semmi gyanúsat nem észlelsz, hajtsd le a lovakat a patakra, itatás után keress nekik megfelelő legelőt, és gondosan vigyázz rájuk egész nap! Akármilyen unalmas dolog a legelésző lovakat hallgatni, ne aludj el, mert nagybátyád vagy apád ellenőrzésképpen arra járhat, és ha alváson kapna, nagy szégyen lenne számodra.

Az idő mindig gyorsabban telik, ha valamelyik barátoddal közösen őrzitek a két család lovait. Ilyenkor lóversenyeket rendezhettek, vagy abban vetélkedhettek, melyikőtök tudja a vágtató lóról lehajolva felkapni a földről a követ. Így készítitek fel magatokat arra, hogy majd sebesült társatokat kell a harcmezőről kimentenetek.

Tíz-tizenkét tél van már mögötted. Elkövetkezik első bölényvadászatod. A vadászathoz megkapod apád valamelyik bölényvadász lovát és egy erős íját. A törzs férfitagjaival ellovagoltok a csorda irányába. Amikor orrotokban érzitek a bölények erős szagát, a vadászat vezetőjének jeladására hangos kiáltással vágtattok az állatok közé és megkezdődik a hajsza. A bölénybikák a csorda szélén próbálják megvédeni a középre húzódó teheneket és borjakat. Ne pazarold nyílvesszőidet az öreg, kemény húsú bikákra! Próbálj meg musztángoddal valamelyik fiatalabb bölénytehén vagy bölényborjú mellé férkőzni, és nyílvesszőidet a rövid bordák felett lődd a testébe! Ha látod, hogy vér ömlik a sebzett állat száján, ne fecsérelj rá több nyílvesszőt, néhány lépés után úgyis összerogyik. Nyílvesszőid tollazása és festése elárulja, ki volt a sikeres vadász. Használd ki, hogy a csorda kellős közepén lovagolsz, és próbálj meg újabb tehet vagy borjat elejteni.

Amikor a bölényhajsza véget ér, apád megkérdezi, sikeres volt-e a vadászatod. Büszkén mutathatod neki az állatok testéből kiálló nyílvesszőidet. Akkor megnyúzzátok a bölényeket, és a használható részeket felpakoljátok a magatokkal hozott málhás lovakra.

Apád igazán szeret és büszke arra, amit tettél. Ezért azt a lovat, amelyiken a bölényvadászat folyamán ültél, a hússal amit rápakoltatok, odaajándékozza a törzs egyik nincstelen öregemberének, aki ismét ügyességedet és szüleid nagylelkűségét dicsérő dalt fog énekelni, ahogy az ajándéklovon lovagolva végigjárja a tábort délkelettől északkeletig. Ettől kezdve állandó tagja vagy a vadászcsoportnak.

Nagyapád már régóta biztat, hogy szökjél el valamelyik harci vállalkozással, bizonyítsd be, hogy bátor férfi vagy. Mesél azokról a kalandokról, amelyek vele estek meg ifjúkorában, és a te lelkedben egyre erősebb vágy ég, hogy megtudd, micsoda próbatételt jelent egy harciösvény. Anyádnak ne mondd el, mire készülsz, mert mindent megtenne, hogy otthon tartson. Amikor látod, hogy a férfiak nyílvesszőket, lándzsákat éleznek, és tanácskozásra gyűlnek össze valamelyik tipiben, akkor te is felkészülhetsz arra, hogy csatlakozz hozzájuk.

Mivel még fiatal vagy, nem mehetsz oda a pipavivőhöz - a vállalkozás vezetőjéhez -, hogy engedélyt kérj a csatlakozásra. Csupán azt teheted, hogy utánuk szöksz.

Lovadat rejtsd el a patakmenti bozótosban. Észrevétlenül hordd le lovadhoz bölénybőr takaródat, íjadat és nyílvesszőidet, s néhány tartalék mokaszinodat is. Ha már előző este elmentek, hosszabb utat kell egyedül megtenned. Ha csak tizenkét-tizenhárom éves vagy, a pipavivő megpróbál visszaküldeni. De ha látja elszántságodat, megengedi, hogy csatlakozz hozzájuk. Ekkor minden idősebb harcos kedves lesz hozzád, jótanácsokkal látnak el, és vigyáznak rád. A fiatalabbak megpróbálnak majd kigúnyolni vagy valamilyen módon megtréfálni, de te ne adj nekik erre sok lehetőséget. És ne csatlakozz olyan vállalkozáshoz, amelynek apád is tagja, mert előfordulhat, hogy ő maga visz haza.

Ha első vállalkozásodra tizennégy tizenöt éves korodban kerül sor, egyike lehetsz azon vízhordó fiúknak, akiknek az úton a tűzrevalógyűjtés és a vízhordás a fő feladatuk. Első szóra fel kell ugranod, ha valaki kér valamit. Aki nem mutat hajlandóságot a tapasztalt harcosok kiszolgálására, otthon mihaszna fiúnak mondják majd. Hosszú utat tesztek meg, míg eléritek az ellenséges törzs vadászterületét. Ettől kezdve nem gyűltök össze a tűz köré, hanem az éj leple alatt próbáltok közelebb jutni az ellenség táborhelyéhez. Ha felderítőitek egy napon farkasüvöltést hallatva térnek vissza, mindannyian tudjátok, hogy találtak valamit. Ekkor a pipavivő kicsiny földhalmot emel, ami mögé a vállalkozás tagjai félkörben leguggolnak. A felderítők körülszaladják a kerek dombocskát és lekuporodnak a pipavivővel szemben. Addigra ő előkészíti a szent vöröskő pipafejet, megtölti dohánnyal és hozzáerősíti a pipaszárat. Meggyújtja a dohányt, majd a pipafüstöt szétfújja először a négy világtáj, azután az ég és a föld felé. Átnyújtja a pipát az "öreg farkasnak", a felderítők vezetőjének, akinek a vállára kötözött farkasirha jelöli tisztségét. Ő is elvégzi ezeket a mozdulatokat, így téve fogadalmat, hogy csakis az igazat fogja mondani. Majd jelbeszéddel kísérve elmeséli, mit láttak.

Alighogy a felderítők vezetője elhallgat, a félkörben ülő harcosok felugranak és a kezükben tartott korbáccsal, tomahawkkal rácsapnak a földhalomra, így fejezve ki a harci tett utáni vágyukat.

A pipavivő a legtapasztaltabb harcosokkal megtárgyalja, mit tegyenek, hol várják meg az éjszakát.

A kiválasztott rejtekhelyen, a férfiak előszedik varázskötegeiket, és az előírt mozdulatok elvégzése után hajukba kötik az oltalmazó erővel rendelkező tollakat, prémeket. Nyakukba akasztják a bátorságot és vakmerőséget adó sascsont sípokat, arcukra pedig felfestik a látomásban kapott varázsjeleket.

Minden olyan holmit, ami akadályozná őket a mozgásban, leraknak egyetlen halomba, és az őrzésetekre bízzák. A harcosok gyalogosan lopakodnak be az ellenséges táborba, hogy azután lóháton térjenek vissza.

Lassan telnek számodra a várakozás órái, de hamarosan feltűnnek a fiatalabbak, mind tíz-húsz lovat terel maga előtt. Ők a falu körüli dombokra kicsapott málhás lovakat gyűjtik össze, míg a tapasztalt, sok hadi ösvényt megjárt harcosok a tábor belsejéből, közvetlen a sátrak mellé kikötött értékes bölényvadász és harci méneket hajtják el. Mikor minden harcos visszatér, vad vágtában indultok hazafelé. Sietnetek kell, mert ha a faluban hamar észreveszik a lovak eltűnését, üldözésetekre indulnak.

Hajnalban, megálltok és megitatjátok a ménest, majd lovat cseréltek, hogy a pihentebb paripákon folytassátok utatokat. Megállás nélkül haladtok estig, amikor újabb itatás következik.

A pipavivő két-három felderítőt küld hátra, figyeljék, nem emelkedik-e porfelhő a látóhatár fölé, nem követnek-e benneteket a megkárosított törzs harcosai. Nem valószínű, hogy utolérnek, mert váltott lovakkal a több napon át tartó vágta csak tovább növeli köztetek a távolságot.

Amint eléritek saját vadászterületeiteket, nincs többé szükség ilyen vad iramra. Esténként letáboroztok és a lovaknak is több pihenőt engedélyeztek.

Mielőtt visszaértek a táborba, a zsákmányolt musztángokat a pipavivő szétosztja a csoport tagjai között. Téged is megajándékoznak egy-két lóval, mert tettrekész vízhordó fiú voltál.

Aztán kora hajnalon vad kiáltozás, éneklés közepette, feketére festett arccal bevágtattok a táborba, magatok előtt terelve a zsákmányolt lovakat. A törzs tagjai, férfiak nők, gyerekek kiugrálnak a sátrakból, első ijedelmük azonban örömbe csap át. Zsákmányolt musztángod hátán ülve büszkén hallgatod a feszes ritmusú győzelmi dalt: "Kik ezek, akik itt állnak és ránk bámulnak? Kik ezek, arcukon vastag, vörös festékkel? Nappal, minden ember szeme láttára mentünk el harcolni!"

Aznap este elmégy megnézni, hogyan táncolnak egymást átkarolva a fiatal férfiak és a leányok a győzelmi tánc hatalmas körében. Barátaidnak lelkesen meséled az út izgalmait.

Annak ellenére, hogy első harci utad sikeres volt, anyád jó ideig figyel majd, mert attól fél, újra megszöksz. Félelme nem is alaptalan, csak arról feledkezik meg, hogy nem vagy már gyerek. Lassan eljön az idő, amikor rendszeres tagja leszel a harci vállalkozásoknak. Hiába kérleli apádat, hogy ne engedjen el olyan sűrűn, ő csak ennyit válaszol majd:

- Miért ne? Jobb fiatalon meghalni, mint megvárni, míg a férfinak kihullanak a fogai.

Erre már nem mondhat semmit.

Ahhoz, hogy a törzsben tiszteletet és tekintélyt vívjál ki magadnak, gyakran kell harci ösvényen járnod. Ehhez kell a személyes bátorság, de ne bízd magad a vak véletlenre! A harcosok megfelelően elvégzett előkészítő rítusok után felmennek egy magányos hegycsúcsra és ott látomásért könyörögnek. A világot kormányzó, titokzatos erőktől kérnek tanácsot, hogyan fessék ki arcukat, milyen madarak tollait kössék hajukba, melyik dalt énekeljék, ha még bátrabban akarnak harcolni.

A látomáskeresés után már erős varázslat oltalmaz minden veszedelemtől.

Szeretnél a lányok szemében is sikeres harcosnak látszani. Naplementekor takaródba burkolódzva te is ott várakozol a patakhoz vezető ösvény mentén, hogy vízért menő kedvesedhez szólhass néhány szót. Ha azt mondja, hogy holnap a sátránál szívesen beszél veled, nincs más választásod, másnap te is beállsz a már ott várakozó két-három legény mögé. Amikor rád kerül a sor, odalépsz a tipi ajtajában álló leányhoz, takaródat a fejetekre húzod és udvarolni kezdesz neki. Előfordulhat, hogy a mögötted várakozók sokallni kezdik az időt, amit vele töltesz, és megkocogtatják a válladat, így adva tudtodra, át kell adnod a helyedet a következőnek.

Nem elegendő, ha csak a leány szívének meghódításával törődsz. Leendő apósod jóindulatát megnyered azzal, ha sikeres lószerző portya után az összes, általad zsákmányolt állatot odahajtod a sátruk elé. Huszonöt ló már elegendő előlegnek bizonyulhat ahhoz, hogy a többi legényt elhagyja a remény, hogy elorozhatja előled szíved választottját.

A házasságot követően időd jelentős részét az veszi el, hogy élelemmel lásd el ifjú feleséged, gyermekeid, saját szüleidet, sőt időnként apósodékat is.

Várható, hogy valamelyik társaság meghív a tagjai közé. Minden, magára valamit is adó harcos igyekszik bekerülni a férfiak katonai jellegű szövetségeinek egyikébe, és erre legjobb alkalom a négy évenként tartott újjászervezési ceremónia. Beléphetsz a Rókák, Kutyák, Szarvasok vagy Bölények társaságába, és ezentúl köteles vagy részt venni minden összejövetelükön. Tisztségviselő is lehetsz abban a szövetségben, amelynek tagja vagy, ha érdemesnek találnak rá. Ha a nyári Naptánc idején, az öreg főnökök tanácsa a te társaságodat bízza meg a rendfenntartó szereppel, mint egyik vezetőnek, éber szemmel kell figyelned minden esetleges rendbontásra. Nem szabad megfeledkezned a törzs szegényeiről és elesettjeiről sem. Étellel, ruhával ajándékozod meg a rászorulókat, hogy mindenki lássa, nagylelkű harci főnök vagy. Egyre többen csatlakoznak majd táborodhoz, ha törődsz problémáikkal, segíted őket a vitás kérdések elsimításában, ők pedig egy napon főnökükként fognak emlegetni. Ez nem jogosít fel téged semmilyen önkényeskedésre, kötelességed viszont annál több lesz. Nem utasíthatsz vissza senkit, bármit is kérjen vagy vegyen el tőled. Még feleséged üldözésére sem indulhatnál, ha egy másik férfi elcsábítaná. Arra kellene gondolnod, hogy a te kötelességed a nép egységének biztosítása és jólétének megőrzése, ezért nem engedhetnéd, hogy legszemélyesebb ügyed szolgáltasson okot a törzsön belüli viszálykodásra. Csak azt teheted, hogy feleséged visszahívod, arcát kifested, haját megfésülöd, ünnepi ruhába öltözteted és így küldöd vissza új férjéhez, akit ennél nagyobb szégyen nem is érhet.

Aki a szent pipát és a nép sorsát tartja kezében, nem lehet önző, saját érzelmeit, cselekedeteit alá kell rendelnie a nép érdekeinek. Ezért utasítja vissza annyi harcos a főnöki tisztséget. Úgy érzik, hogy túl súlyos kötelezettségeket róna rájuk a pipa és a skalpfürtökkel díszített főnöki ing.

Ne engedd, hogy bárki iránt is harag költözzék szívedbe! Vigyázz, nehogy hirtelen felindulásodban vagy a fehér ember "tüzes vizének" hatására, kioltsd néped egyik tagjának életét! Ha egy főnök ezt tenné, a szörnyű tettet követő négy évben nem élhetne emberek között.

Életed végéig lehetsz tisztelt tagja is népednek, akiről fiai, unokái gondoskodnak akkor, amikor már botra támaszkodva járja a táborkört, vagy csendesen figyeli a fiatal legények karika-játékát, vetélkedését.

Éles szemmel felismered, melyikükből lehet harci vezető vagy főnök, és minden tőled telhető módon segíted, hogy megtalálja a számára kijelölt utat.

Tanácsaidra, véleményedre hallgatnak minden megbeszélésen és tisztelik a hosszú évek során felgyűlt tudásodat. Barátaid botra támaszkodva jönnek látogatásodra, és hosszan elüldögélnek a késő nyári napsütésben, hogy öreg, megfáradt csontjaitokat átjárja Napapánk ereje, mialatt régi idők dicsőséges csatáiról beszélgetnek. Közel jársz a negyedik hegy csúcsához, tudod ezt jól. Karod gyenge, látásod megromlott, hajad fehér, mint a frissen hullott hó. Amikor betegség támadja meg testedet, és néped varázslóinak minden éneke, rontást űző csörgőzése hiábavalónak bizonyul, egyre többet gondolsz egyik öreg főnökötökre, aki akkor hagyta el a törzseteket, amikor te még fiatal legény voltál. Ő is beteg volt. Járni is alig volt ereje, és érezte, már semmiben sem tud segíteni népének. Mikor a törzs vándorútra indult, rokonai travois-ra fektették, így szállították. Egy óvatlan pillanatban levetette magát a fűbe. Senki nem vette észre, sem rokonai, sem ismerősei. Egy darabig még hallotta a távolodó patadobogást, azután minden elcsendesedett.

Senki nem látta többé, de mindenki tudta, részei visszajutottak oda, ahonnan származunk, Földanyánk testébe.