A síksági indián élete teljes. Környezetével harmóniában él, táborhelyének megválasztása az évszakhoz igazodik, tisztelettel tekint a körülötte élő állatokra, növényekre, a kövekre is, eszmélése pillanatától tudja helyét a törzsben, a világban.

Tudja, hogy apja fiútestvéreit éppúgy apjának kell neveznie, ahogyan anyja lánytestvéreit is anyjának kell szólítania. A törzsben szinte mindenkivel rokoni viszonyban van, még azokat is nagyszüleinek, szüleinek, unokatestvéreinek vagy testvéreinek szólítja, akikkel nem áll vérségi kapcsolatban. Megtanulja, hogy a Napot Apámnak, a Földet Anyámnak nevezze, hogy életútját a négyes számmal hozza kapcsolatba:

Négy hegycsúcson kell átkelned, hogy lelked visszajusson oda, ahonnan elindult. Végigjárod a gyermekkor, az ifjúkor, felnőttkor és az öregkor hegyeit, egyiken-másikom hosszabb ideig maradsz, de végül mégis tovább kell menned, ahogyan tették előtted apáid, nagyapáid.

Ha kislány vagy, életed első négy-öt évében gondtalanul játszhatsz leánypajtásaiddal, és a veled egyidős fiúkkal. Anyád késztette játéksátradban szüleidet utánozzátok: kicsiny babádat bekötöd a nagynénédtől kapott játékbölcsőbe, a bölcsőt nekitámasztod a sátor oldalának és az anyádtól, nagyanyádtól elélesett mozdulatokkal képzeletbeli bölénybőrökön dolgozni kezdesz. Amikor ezzel a munkával végzel, a többi kislánnyal közösen sárból és falevelekből ebédet főztök "férjeiteknek". Amikor pedig elérkezettnek látjátok az időt, akkor tovább vándoroltok játéktáborotokkal, ahogyan szüleitek is ezt teszik. Összefogdossátok a sátor szelídebb kutyáit, és a lebontott sátrakat hátukra málházva új táborhelyet kerestek, természetesen csak a falu közelében. Tudjátok jól, hogy messzire nem szabad mennetek, az ellenséges törzsek harcosai ott ólálkodhatnak a falutok körül, lovakra, skalpra lesve.

Ahogy idősebb leszel, egyre többet kell anyádnak segítened. Egyelőre csak a vízhordásban és tűzrevalógyűjtésben, később a főzésben, és a sátor holmijainak rendben tartásában is.

Amikor már tizenhárom-tizennégy telet megértél, nem beszélhetsz többé fiútestvéreiddel. Ha mondani akarsz nekik valamit, csak egy harmadik személyen keresztül teheted. Néha az is előfordulhat, hogy nincs is más a sátorban rajtatok kívül, csak egy csecsemő, akkor ehhez a kicsiny emberhez kell intézned szavaidat, kérve őt, tolmácsolja kérésedet a bátyádnak.

- Kérlek unokatestvérkém, mondd meg a fivéremnek, hajtsa ide a málháslovaimat a sátor elé!

Ekkor ő egyetlen szó nélkül feláll, kimegy a tipiből, odatereli az állatokat a kért helyre. A sátorba visszatérve azután így szól a csecsemőhöz.

- Unokatestvérkém! Mondd meg húgomnak, hogy lovai itt állnak a tipi előtt!

Akkorra már megtanultad, hogyan kell kikészíteni a férfi rokonaid által elejtett állatok bőrét, és attól a naptól kezdve, amikor egy szertartás során testedet szent édesfű füstjével megtisztítják, nagyanyád tanítani kezd a sül- és gyöngyhímzés titkaira.

Nem lehet nem észrevenned, hogy egyre több fiatal férfi szeme akad meg rajtad, és hiába rejted takaró mögé arcodat, egy napon, mikor teli vizestömlőkkel jössz a patakról, egyikük takaróba burkolózva utadat állja, és beszélgetni akar veled. Megállhatsz, de ne adj neki túl sok időt, mert azt hiheti, könnyen megszerezhet, és megpróbál rávenni, hogy éjszaka szökjél ki hozzá a táboron kívülre. Ilyet semmiképpen ne tegyél!

Egyelőre érd be annyival, hogy a tipi ajtajában állva beszélhetsz udvarlóddal! Ő melléd lép, takaróját fejetekre húzza, így nyugodtan társaloghattok, senki nem fog zavarni benneteket.

Ha a szándékai komolyak, valamelyik nőrokonát elküldi majd szüleidhez, hogy tolmácsolja házasodási szándékát. Apád, a család férfitagjaival, elsősorban fivéreiddel, meghányja-veti a dolgot, és megállapodnak abban, hány lovat adjanak a rokonai érted.

Ha szorgalmas leány vagy, szépek a gyöngyhímzéseid, s minden női dologhoz értesz, tíz-tizenöt lovat is megadnak, de ha tudják, hogy egyik, vagy másik női erényben nem jeleskedsz, kevesebbet ígérnek. A két család között létrejön a megegyezés, s a kitűzött napon leendő férjed nagynénje sátratokhoz vezeti a lovakat.

Ezeket éppúgy, mint a hátukra málházott töménytelen ajándékot - takaródat, ruhákat, fegyvereket, más eszközöket - rokonaid között szétosztjátok. Viszonzásképpen azonban nekik is, legalább ennyi mindent kell leendő férjed rokonságának ajándékozniuk. Mikor leánytestvéreid, barátnőid öltöztetéseddel és kifestéseddel végeznek, felültetnek egy lóra, és a többi, ajándéknak szánt állatot kötőféken vezetve átkísérnek leendő férjed sátrához.

Nőrokonai eléd jönnek, egy szép takarót terítenek a földre, téged ráültetnek, majd annak sarkait megragadva bevisznek az ünnephez előkészített tipibe, annak is a bejárattal szembeni, nyugati oldalára, a tisztelet helyére, s ott letesznek a jövendőbelid mellé.

Lakoma következik, amelyen férjed rokonsága és hozzátartozóid egyaránt részt vesznek.

Ettől kezdve férjes asszony vagy, így nem szólíthatod meg apósodat, nem beszélhetsz vele, sőt még azt is el kell kerülnöd, hogy egy sátorba kerülj vele. Ha ő menne be véletlenül egy olyan tipibe, ahol te is ott tartózkodsz, takaródat fejedre húzva, a lehető legrövidebb időn belül el kell hagynod azt a helyet.

Nem tanácsos azután elmenned táljátékot játszani a régi barátnőiddel, vagy leállni velük beszélgetni, mert az emberek szemmel tartanak, azt pletykálják majd rólad, hogy lusta és nemtörődöm asszony vagy.

Pedig munkád van elegendő. Legfontosabb kötelességed, hogy étellel és kényelmes otthonnal várd férjedet, amikor a napi vadászatról visszatér. Ehhez naponta vizet kell hoznod a patakról, tűzrevalót gyűjtened, főznöd és rendben tartanod a tipit. Ha férjed frissen ejtett vaddal tér haza, a te dolgod, hogy a bőrt puhára kikészítsd. Amikor a tábor költözik, a te kötelességed, hogy a málhás lovakra felpakold nyersbőrdobozaitokat ás minden ingóságotokat, neked kell lebontanod a tipit, hogy azután te is felkötözhesd a sátorrudakból készített travois-ra (ejtsd: travoá). Vándorlás közben a te dolgod a málhás lovak vezetése, ezenkívül te viszed férjed lándzsáját, pajzsát, varázsszeres kötegét is. Mindezen kötelességeidet házasságotok első éve után születő gyermekeitek rendben tartása és nevelése is szaporítja.

Egy dologról azonban ne feledkezz meg! Bármily töméntelen munkát kell is elvégezned: a háztartás valódi vezetője te vagy, hiszen a tipi és mindaz, ami hozzátartozik, a te tulajdonod. Ugyanígy te vagy a gazdája a lovaknak is, ez alól csak férjed bölényvadász és harci ménjei képeznek kivételt.

Ha szereted férjedet - aki jó vadász, mert elegendő hússal látja el családotokat, s időnként szüleidnek is visz -, akkor éld így az életet, amelyet számodra a Szent Hatalmak kijelöltek, járd azt az utat, amelyet anyáid és nagyanyáid is jártak előtted. Előfordulhat azonban, hogy nem vagy vele megelégedve. Lehet lusta, nemtörődöm, mihaszna alak is, aki miatt gyakran éheztek, és nincs bölénybőr takarótok, amivel hideg éjszakákon betakarózhatnátok. Ebben az esetben könnyen felbonthatod házasságotokat. Mikor vadászat helyett barátaival beszélget valamelyik tipi árnyékában, vagy lenn lődörög a folyóparton, akkor nyergét, ruháit és egyéb személyes holmijait a sátratok ajtaja elé téve adod tudtára, hogy nincs számára hely a tipidben.

Jól tudja ezt ő is, ezért tesz meg mindent annak érdekében, hogy kedvedben járjon, ezért hallgatja meg minden tanácsodat, hogy azután azt, mint sajátját terjessze elő a törzs vezetői által tartott megbeszéléseken. Szép ruhákat, remek musztángokat ajándékoz neked, és igyekszik minden kérésedet teljesíteni, akár rólad, akár fiaitokról, vagy leányaitokról van szó.

Legyél te is figyelmes és kedves gyermekeitekhez, ne büntesd őket veréssel, hiszen az Emberi Lények soha nem verik a gyerekeiket, csak a fehér ember bánik úgy saját véreivel, mintha ellenségei lennének.

Ha úgy érzed, munkád olyan sok, hogy egymagad már nem bírod elvégezni, kérheted férjedet, vegye feleségül valamelyik húgodat is, mert ehhez joga van és saját testvéreidre te sem féltékenykedsz. Húgoddal kettesben azután sokkal könnyebben és gyorsabban tudnátok végezni azzal a tengernyi dologgal, ami eddig egyedül a te válladat nyomta.

Gazdagságotok attól függ, hány bölénybőrt tudtok puhára kikészíteni, hogy azokat a fehér kereskedőnél becserélhessétek lőporra és lőszerre, vaskésekre, fejszékre, színes szövetekre, edényekre - egyszóval csupa olyan dologra, amire szükségetek van, de ti magatok nem tudjátok elkészíteni.

A törzs tagjai nem a gazdagságért tisztelnek, hanem a nagylelkűségért. Amikor gyermekeitek elérik a két-három hónapos kort, ünnepélyes keretek között - általában a Naptánccal egy időben - egy köztiszteletben álló harcossal átszúratjátok a fülcimpáikat. Ekkor, a szokásoknak megfelelően nagy ajándékozást tartotok, a törzs szegényei között takarókat, ruhákat, lovakat osztotok szét. Az ünnepség után minden megajándékozott nagylelkűségeteket dicsérő dalt fog énekelni a táborkörben.

Ha férjed a Naptánc megrendezésére magát jelölteti, a szertartást követően akkor is meg kell ajándékoznia az előkészítő rítusok és a tánc titkos jelentésére benneteket kioktató szent embereket.

Évek múltával, férjed oldalán egyre gyakrabban veszel részt szertartásokon, megismered a legkülönfélébb ceremóniák és rítusok menetét. Arcodat és testedet színes agyaggal kenik be, szádba veheted a szent vöröslő pipa szárát, és te is szívhatsz az áldást hozó dohány füstjéből. Megismered a szent édesgyökér ízét, a fehér zsálya, cédrus illatát, és megtanulod, hogyan kell elvégezni a szertartási mozdulatokat. Amikor pedig férjed oldalán a Naptáncban mint Szent Asszony veszel részt, tested az első táncnap estéjén azon titokzatos erők csatornájává válik, amelyek lehetővé teszik, hogy a Földanya minden gyermeke, a füvek, fák, négylábú és szárnyas teremtmények, a kétlábú emberi lények újabb egy esztendeig a nagy, földi és égi hatalmak találkozásából születő energiával. Amennyiben a szertartás sikeres, úgy a törzs férfiai és asszonyai tisztelettel fognak emlegetni, te pedig büszkén, emelt fővel járhatsz a táborban.

Ha férjed híres, bátor harcos, akkor gyakran járt hadiösvényeken esküvőtök előtt is, hiszen így gyűjtötte össze a kellő számú lovat ahhoz, hogy feleségül vehessen. Ezután is el-elmegy, hogy a győztes harci csapattal ismét lármásan, énekelve, lövöldözve vágtassanak be egy hajnalon a táborba, maguk előtt terelve az ellenséges törzstől lopott lovakat, vadul lengetve a legyőzött ellenség skalpját. Ilyenkor a törzs többi asszonyával együtt énekled a győzelmi dalokat, de a te arcod feketével, a győzelem színével van kifestve, annak jeléül, hogy férjed egyike a sikeres harcosoknak. A férfiak hazatérését követő négynapos skalptáncban azután büszkén hordozod férjed lándzsáját vagy ütőbotját, hogy mindenki lássa, bátor harcos felesége vagy.

Hollófekete hajadat az elmúlt telek hava mind fehérebbre és fehérebbre festi, csontjaidba beleeszi magát a fagyos téli éjszakák hidege. Helyed az ajtajával kelet felé néző tipi északi oldalán, a tűzifa közelében van, hisz neked kell megfelelő világosságot és meleget varázsolnod a nap erejét őrző fahasábokból. Kezdetben segítesz menyednek főzni, bőrt kikészíteni, hímezni, de egyre több időt töltesz unokáid gondozásával, nevelésével. A hosszú, téli éjszakákon mesélsz nekik híres harcosokról, ősi és titokzatos lényekről, varázserővel rendelkező emberekről, akik mind csodálatos dolgokat vittek véghez, tanították népedet, hogyan kell élnie.

A tűz körül kuporgó gyerekeknek mesélsz az Öreg Coyote Emberről, meg a Pókról is. Ezek ketten, mindig ravaszságon törik a fejüket, végül mégis pórul járnak.

Beszélsz nekik a szokásokról, amelyeket örök időktől megtart néped. Már apró gyerekként kell ezekről hallaniuk az esti tűz mellett, öregkorukban pedig ők lesznek azok, akik unokáiknak továbbmesélik, miért kell anyámnak szólítani a Földet, és miért Apámnak a Napot.