Ha az észak-amerikai indiánokat vesszük figyelembe, meglepően változatos és sokarcú kultúrákat találunk. Ez azért történt meg, mert az őslakók alkalmazkodtak a kontinens változatos környezeti adottságaihoz, és így eltérő kulturális szokások fejlődtek ki. Emiatt a kutatók a hasonló kultúrájú csoportokat kultúratérségeknek nevezett régiókba osztották. Így nevezték az eltérő földrajzi területeket, mindegyik sajátos éghajlattal, domborzattal, növény- és állatvilággal rendelkezett. A környezet befolyásolta az ősamerikaiak életét, akik ehhez alkalmazkodtak. Mindegyik térség lakója a környező természetből szerezte élelmét, eszközeit, hajlékát és ruházatát. Az adott régió környezete kialakította az abban élők jellegzetes kultúráját. A kultúratérségek meghatározására a kutatók többféle szisztémát dolgoztak ki, de a legáltalánosabban elfogadott nézet az ősi Észak-Amerikát 10 kultúratérségre osztja, s ezek a következők voltak:  az Erdővidék, amibe beletartozott az Északkelet és a Nagy-tavak vidéke,  a Délkelet,  a Délnyugat,  a Síkságok a keleti Prérividékkel,  a Fennsík,  a Nagy-Medence,  Kalifornia,  az Északnyugati-partvidék,  a Sarköv-alatti terület, és  a Sarkvidék. A gyüjtögetés és vadászat mindenütt jelen volt, míg a növénytermesztés (kukorica, bab, tök), a délnyugaton, a prérin, délkeleten, és az erdővidéken terjedt el. Ahogy a Nagy-Tavak környékén a legfontosabb termés a vadrizs volt, úgy egyes kultúrákban bizonyos állatok is kulcsszerephez jutottak, mint a síkságon a bölény, a fennsíkon a lazac, a szubartikus vidéken pedig a karibu. A síkságon és a délnyugaton nem vagy alig volt halászat. A környezeti adottságokkal összhangban változott az anyagi kultúra, vallás, művészet és társadalom is.

Bővebb tájékoztatásért két kiváló könyv áll az érdeklődök rendelkezésére:

1. Collins, Richard (ed.): Indiánok És Ősi Kultúrák Észak-Amerikában. Helikon, 1993.
2. Murdoch, David: Észak-amerikai Indiánok. Szemtanú-sorozat, 1995.