A sámán kifejezés a szibériai evenki nyelvből származik, és a 20. századtól kezdve az észak-amerikai megfelelőiket is így nevezték. Más tudósok szerint a szó szanszkrit eredetű és bizonygatták, hogy a samanizmust kizárólag Szibéria és Mongólia hagyományos vallásainak meghatározására szabad használni. Csakugyan, ez nem túl pontos kifejezés az indián megfelelőjére. Csupán az eszkimóknál és némelyik szubarktikus népnél figyelhető meg az észak-szibériai sámánéhoz hasonló tevékenység, mint a lélekutazás, a révülés, és az, hogy a szellemek olykor akaratán kívül választják ki és feldarabolják a jelöltet. Délebbre haladva ezek a vonások gyérülnek. Az északnyugati partvidéken a sámánok mély révülés helyett eljátszottak egy képzeletbeli szellemkenu utazást az alvilágba, hogy felkeressék a beteg állat alakú őrzőszellemét. A többi kultúrtérségben már az álom és a látomáskeresés veszi át a révülés helyét. A cél az volt, hogy az előidézett látomásban megjelenjen egy védőszellem, ami aztán élete végéig segíthette az indiánt. Északkeleten és a fennsíkon rendszerint kamaszfiúk (és olykor lányok) megszokott gyakorlata volt. Dél-Kaliforniában közösségi rítus részét képezte, és drogok segítségével idézték elő, míg a síkságon és a Nagy-Medencében elsődlegesen a felnőtt férfiak böjtöltek napokig magányosan a vadonban. Voltak, akik nem jártak sikerrel, de voltak, akik nagy erejű látomásban részesültek, így megkapták az erőt. Ezután az illetőt az álmok és a látomások tanítani kezdték, de néha egy-egy idősebb sámántól is tanultak.

Az indiánok felfogása szerint mindenki, aki valamilyen mértékű erővel rendelkezik, "sámán". Ezt a sokrétűségét jól illusztrálja például a lakoták megnevezései a sámánokra. Voltak javasemberek vagy orvosságos emberek, akik növényekkel tudtak gyógyítani. A "varázsló" vagy boszorkánymester lehetett rossz, aki rontással foglalkozott és jó, aki az utóbbi munkáját hozta helyre. A révülő képes volt a jövőbe látni, míg egy másik, "az összekötözött ember", a kövek segítségével mindent meg tudott találni. A "bohóc" a mennydörgéserejét arra használta, hogy egyes embereket meggyógyítson. Mind közülük kiemelkedett a szent ember, aki tudott gyógyítani, jósolni, értett a füvekhez, a kövekhez, segített az álmok értelmezésében, és irányította a Naptáncot. Ebből is kitűnik, hogy a sámán vagy orvosságos ember megnevezés nem pontos a vallási specialisták leírására, mert nem volt révülés, és nem mindenki gyógyított.