A gimnasztika egyik célja a hajlékony tarkó elérése. Lovasként kontrolállni akarjuk a ló tarkóját és mozdulatait, mert ha ez adott, akkor az egész lovat kontrolállni tudjuk. A tarkóengedésen azt értem, hogy a tarkóizületben meghajlik, az orrát a szügye fele mozdítja. Ekkor a fej merőleges a talajra. Nem szabad a ló orrát annyira behúzni, hogy az csaknem a ló szügyét érintse. Ebben az esetben a ló a zabla mögött van. Elbújik a zabla nyomása elöl, és megpróbál elmenekülni a túl erős húzáskor előidézett fájdalom elöl.

Sohase kényszerítsük ki a tarkóengedést a szárak húzásával. Ehelyett előrehajtó lábszársegítséggel és kitartó kézzel lovagoljuk a lovat zablára. Ennek olyan a hatása, mint amikor a ló egy falnak ütközik. Nem tud előremenni, mert a zabla nem hagyja, de mivel mi előre hajtjuk, az egyetlen lehetőség, hogy a szájára nehezedő nyomásnak enged, vagyis, tarkóban engednie kell. Ezálltal tanítjuk meg a lónak, hogy a lábait jobban a teste alá vegye és toljon  a hátsó részével.

Finom húzogatásokkal szólítsuk fel a lovat, hogy az állát húzza be és az alsó állkapcsát lazítsa el. Ha a ló állkapcsa engedelmesen enged, jelzi, hogy kész teste többi részével ugyan így együttműködni.

Lovagoljunk lépésben, körbe, közben lábszárainkkal hajlítsuk a zablára a lovat. Ujjunkal mozgassuk a szárat, hogy emlékeztessük, hol akarjuk tudni a fejét. Ha enged a zablának, hagyjuk abba a szár mozgatását és engedjük lazábbra a szárakat. Mondjuk azt, hogy 'whoa', álljunk meg, hogy a ló pihenhessen. Ne várjunk el túl korán, túl sokat. Adjunk a lónak egy esélyt, hogy megérthesse, mit akarunk tőle.

Ez a gyakorlat segít a lónak puhaszájúvá válni, és ez az első lépés a stop tanításában. Ha lépésben előre tudunk hajtani egy lovat és a 'whoa'-ra tarkóban enged, akkor megvan az alapja a stophoz.

A tarkó önmagában hajlékonnyá tétele önmagában nem elég. A testnek szintén hajlékonynak kell lennie.