A főnök az államszintet el nem ért társadalmak politikai vezetőinek gyűjtőneve. A tisztséget rendszerint tetteikkel érdemelték ki (vadászat, harc, szónoklás), vagy kijelölték egy bizonyos családból. Példa erre, hogy a délkeleti krík és szeminolok békefőnökeiket egy bizonyos, rendszerint fehér klánból választották. Sok törzsnél úgy vélték, hogy a főnök fia méltó lehet az apjához. Ha ő alkalmatlannak bizonyult, akkor más köztiszteletben álló embert választottak.

Az indiánoknál többnyire nem volt erős központi hatalom. A törzsek mindenhol laza csoportokból álltak saját vezetőkkel. A főnökök csupán rábeszéléssel élhettek, és mindig a tanács döntéséhez kellett igazodnia. A főnöknek gondoskodnia kellett népe jólétéről. Sok törzsnél külön béke és hadifőnök tevénykedett. Nem voltak nagyfőnökök, akik a nép egésze nevében beszélhettek. Az európaiak ezt nem tudták megérteni, még a köztiszteletben álló harcosokat is főnöknek tartották tévesen. Emiatt egy csoportvezető, vagy tiszteletben álló indián harcos főnökké kinevezésével az európaikaknak megkönnyítette a törzssel való tárgyalást. Csakhogy elfeledkeztek arról, hogy az ily módon megkötött szerződések csupán a főnökre és családjára nézve voltak kötelezőek, nem a törzs egészére.

Bár I. Jakab király 1608-ban koronát küldött Powhatannak, "Virginia királyának", a virginiai algankinok főnökének, aki hadjáratokkal mintegy 30 kis törzset hajtott uralma alá, és lányát Pocahontast (valódi nevén Matoaka) hercegnőnek szólították, ezek mind európai kifejezések voltak, hogy leírják valahogy a társadalomszervezetüket. A póheteneknél nem volt nemesség, ugyanakkor a vezetőknek adót fizettek. A főnökök anyai ágon örökölték tisztségüket. A werowance (helyi főnök) és női megfelelője a weronsqua helyét legidősebb fia vehette át. Ha nem volt fiú, akkor a legidősebb lányra szállt a hatalom. Így a törzsek vezetésében a nőknek jelentős hatalmuk volt. Az európaiak rájuk alkalmazták helytelenül a király, királynő, herceg és hercegnő kifejezéseket.

A fehérekkel való kapcsolatok idején nemesi osztály csupán a délkeleti necsezeknél és a nyugati partvidéken létezett. A necsezeknél a társadalom nemesekre és közrendűekre tagolódott. A nemességen belül három osztály létezett, a Napok, a Nemesek, és a Tiszteletreméltóak. A király vagy legfőbb főnök, a Nagy Nap tisztségében lánytestvérének fiai követhették. Az északnyugati partvidéken, valamint Kalifornia egyes részein a társadalom előkelőkre, közrendűekre és más törzsektől szerzett rabszolgákra tagolódott, és a főnöki tisztség öröklődhetett a legelőkelőbb és legbefolyásosabb klánoknál.